2015. november 17., kedd

Maglisztek felhasználási módjai - antalvali.com

Forrás: http://antalvali.com/boszorkanykonyha/glutenmentes-zsemlek.html-0
Szia Kinga!
Leírom az eddigi tapasztalataimat, illetve amit találtam róluk. Nem mindegyiket én használtam, valamit csak vendégségben ettem. Nem sok receptet tudok már velük, mert nekem ez a téma (maglisztek) még viszonylag új, és csak kísérletezgetek, de azt merészen! Szóval saját bevált receptem nem sok van, viszont támpontokat azért tudok adni! Általánosságban elmondható, hogy mivel valamennyire mag ízük van (amiből készítik őket), illetve, hogy keverve (tulajdonságaikat ötvözve) könnyebb őket használni, mint önmagukban, viszont önmagukban használva jobban kiderül az előnyük, hátrányuk. Általában tápanyagtartalmuk alapján tudod eldönteni, hogy milyen lisztet lehet kiváltani melyikkel, ugyanis vannak köztük szénhidrátdús, fehérjedús vagy épp zsírosabb őrlemények is, és ez szabja meg a viselkedésüket leginkább, illetve a nyákosodás is. Tápanyagtartalmukat már nem írom ide, az úgyis rajta van a csomagoláson vagy a neten.
Kókuszliszt:
Még csak néha sütöttem vele, de most neten találtam egy nagyszerű leírást róla (és más gluténmentes liszteket is említ, úgyhogy kezdd ezzel): origo.hu/tafelspicc/alapanyag/20140219-a-kokuszliszt-felhasznalasa + Arra kell figyelni, hogy zsírtalanított kókuszlisztről van szó, vagy teljes kókuszhús őrleményről, mert a különböző zsírtartalom miatt másképp viselkednek, és a tápértékük is más (pl. a zsírtalanítottnak magasabb a fehérje és szénhidráttartalma). A zsírtalanított kókuszliszt gyakorlatilag olyan, mint akókuszreszelék, csak kisebb szemcséjű. Kókuszíze más ízesítések mellett nem érződik ki.  Zsírossal még nem sütöttem, de az aromásabb lehet szerintem.
Mandulaliszt:
Ebből is van zsírtalanított és teljes őrlemény is, de ég és föld a kettő. A teljes őrlemény édes, mandulaízű, világos színű, sütikben kicsit sárgás lesz a tojástól, viszont van benne omega-6 a magas olajtartalom miatt. A zsírtalanított változat kissé sötétebb színű, kesernyésebb, de meg lehet édesíteni, és úgy már egyáltalán nem rossz, csak ezt számításba kell venni. Ja, és teljesen másképp viselkednek, úgyhogy egy receptnél meg kell kérdezni, hogy zsírtalanított vagy teljes őrleményű mandulából készült-e, mert annyira más, hogy el lehet rontani, ha nem megfelelőt választasz!
Dióliszt:
Nagyon kellemes, enyhén dió ízű, de mivel zsírtalanított, állaga hasonlít a búzalisztre, de barna (jobban, mint a teljes kiőrlésű dolgok).
Mákliszt:
Nagyon erősen mák ízű, csak zsírtalanabb, viszont elég nagy szemű még így is, és természetesen fekete.
Szőlőmag liszt:
Más íze van, mint a szőlőmag mikroőrleménynek, mert ez nem savanykás. Nem tudom leírni az ízét, de nagyon kellemes, bár a Párom utálja. Saját véleményem az, hogy nagyon sok sütibe illik, de nyilván csak akkor, ha valaki szereti ezt a jellegzetes ízt. Színe sötétbarna, és picit nagyobb szemű, nem olyan finom.
Tökmag liszt:
Zöld színe nagyon feldobja a sütiket, de az íze is páratlan, főleg sósakba ajánlom. Önmagában még nem sütöttem vele, mert Páromnak csak keverékként ízlik, ahol nem nagy százalékban van jelen, de azért kiérződik.
Kendermag liszt:
Feketés színű, jellegzetes íze van, de nagyon kellemesnek érzem ezt is, bár főleg sós kevert tésztákba. Panírozáshoz (asszem első lisztnek) kiváló (ami nagy szó, mert a maglisztekkel nehéz panírozni)!
Lenmag liszt:
Magas fehérjetartalmú (zsírtalanítás után már kb. csak fehérje marad benne). Barna színű. Kicsit kesernyés, de nagyon jól lehet használni kenyerekhez, kevert tésztákhoz. Panírozáshoz (asszem második lisztnek) kiváló a tapadóssága miatt (ami nagy szó, mert a maglisztekkel nehéz panírozni)!
Remélem, nem vagyok „szentségtörő”, hogy ilyeneket írok itt, de csak segíteni szeretnék.  Szóval van itthon egy útmutatóm, amit egy paleo pék és szakácsnő állított össze, ha jól tudom, ebből is fogok neked egy pár sort idézni, de vannak még leírások paleos oldalakon is (gastroblogok és webáruházak). Viszont megjegyzem, a paleo sütik alapanyagra nagyon hasonlók a bionom sütikhez, csak legfeljebb más az édesítő, és bizonyos lisztek kizártak, viszont mindenképp van egy nagy közös metszete a két halmaznak. Persze saját tapasztalataimat is leírom, nem csak idézek!
A gesztenyeliszt elég világos színű, és szerintem minden sütibe alkalmas, palacsintának is nagyon jó, mert nagyon hasonlít a fehér búzaliszthez az állaga, csak finomabb, mert enyhén gesztenye ízű, bár inkább csak édeskés, elég semlegesnek mondanám az ízét, de a fehér búzalisztnél (ami szerintem büdös) mindenképp kellemesebb! Az idézet: „palacsintakirály! … Könnyen megfordítható, rugalmas állagú… akár a régi  semleges ízű, zsírtalanított liszt.”
„Szezámliszt, szezámpehely, szezámmag: a panírcsászár!” Ezt meg tudom erősíteni, ugyanis arra tökéletes. Így folytatja: „Sűrítésre alkalmas, kenyerekbe teheted, édes és sós ropogtatnivalókat készíthetsz belőle! Icipicit kesernyés, de zamatos ízű!” Ezt is meg tudom erősíteni, nagyon finom. Valóban kicsit kesernyés, de sós sütihez isteni! Sajnos pontosabbat nem tudok, mert úgy kóstoltam valahol, de nem az ismeretségi körömben, így nem tudom elkérni a receptet.
Napraforgó magbél liszt: „A legjobb rántás alapanyag, de tökéletesen tudsz vele panírozni és kenyerek alapjául is szolgálhat. :-)” – ezt még nem használtam, nem ismerem.
Egy nagyon finom panírozási módszer (bár ez nem saját ötlet, hanem Mezei Elmiráé, ha jól emlékszem): gesztenyeliszt, tojás, végül pedig őrölt, nem zsírtalanított mandula! Ez ugyan édes panír, de szerintem isteni mind zöldségekhez, mind rántott csirkéhez (mással még nem kóstoltam)! Viszont Páromnak az édeskés íz nem ízlett a sós, rántott ételekhez, így Ő inkább úgy szereti, ha elsőnek kendermaglisztet, másodiknak lenmaglisztet használok panírozáskor. Vagy esetleg kevésbé édes lesz az első variáció, ha zsírtalanított mandulaliszttel készül, csak azt még nem próbáltam, hogy akkor mennyire tapad jól, vagy mennyire dobja le magát az olajban. Persze panírból a fehér búzalisztesnél és morzsásnál még sosem ettem finomabbat és könnyebben kezelhetőt, de ezek az egészséges, gluténmentes lisztek is meg tudják közelíteni a szintjét, főleg az első variáció.
Ha esetleg mégis túl sok liszt esne le a panírról bele a kókuszolajba, akkor azt ne dobd ki (ha a kókuszolaj még nem transzzsírosodott meg), hanem használd fel egy kevert lisztes péksüteményhez. Én így készítettem teljesen véletlenül (csak próbálkoztam megmenteni a kidobástól) egy isteni finom, tökéletes állagú piskótát, amit eredetileg kenyérnek szántam, de nagyon megörültem, hogy piskótaként is tökéletesen funkcionál, ha legközelebb máshogy fűszerezem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése